6. Fejezet (Caleb)

Előszó: Nagyon sajnálom, hogy eddig nem volt rész, de sajnos egy társírónknak távoznia kellett, pontosabban eltűnt, nem értem el sehol. De reménykedem, hogy ammenyire jól tudom írni Morgana szemszögét ( legalábbis remélem, hogy jól írom ), olyan jól fogom írni Caleb szemszögét. És létszi ne kövezzetek meg! 😂

Alig vártam, hogy végre csengessenek. Mikor ez megtörtént, indultam, hogy beszéljek a lánnyal.
- Szia! Engem Calebnek hívnak, és téged?- szólítottam meg kedvesen, amennyire lehetséges ez tőlem. Bár nekem úgy tűnt, neki is elő kellet vennie a kedvesebb oldalát.
- Szia, engem Morganának. Segíthetek valamiben?- kérdezte. Hát...
- Segíthetnél pár dologban, de most nem ezért jöttem, ismerkedni szeretnék. Elhívhatlak ebédelni? Tudok egy jó helyet a közelben.- kérdeztem boldogan. Kissé mintha elgondolkodott volna, de válaszolt.
- Persze, de előbb elköszönnék a barátaimtól.- felelte, majd eltűnt. Szuper! Talán így kapok egy jó pontot kedvességből.
Idő közben kimentem az udvarra, és ott vártam. Körülbelül két perc múlva jött.
- Remélem, nem várattalak meg.- szól kissé lihegve.
- Dehogy, csak két percet vártam.- nyugtattam meg.
Beletúrt a táskájába, majd elővette a cigijét, és egy cuki animés gyújtót. Míly meglepő, animés emo... Ja, én is az vagyok? Hát persze. Melyik nem?
- Kérhetek egy szálat?- kérdeztem édesen. Felém nyújtotta a dobozt, én pedig boldogan kihúztam egy szálat.
Út közben beszélgettünk a családról. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy a bátyja sokat jelent neki, mert szinte csak róla beszélt egész úton.
Belépve az étteremben a szokásos illatokat éreztem meg. Leültünk egy egy asztalhoz, rendeltünk, és meg is szólalt a telefonja hívásjelzője.
- Hallo, tessék.- fette fel furán. Ismeretlen szám biztos.
Kisseb beszélgetés után idegesen letette a telefont.
- Be kell mennem a Fővárosi korházba.- mondta idegesen.
- Elkisérlek.- feleltem. Ki tudja, mi miatt kell bemennie.
- Igazán nem szükséges.- hárított.
- Ragaszkodom.- győzködtem.
Egy sóhajtás után bólintott, majd elindultunk.
Belépve a korházba már várta az orvos. Nekem kint kellett maradnom, de egy kicsivel később kijött az orvos.
- Ön kije a lánynak?- kérdezte. Ha meg akarom tudni, hogy mi történt, muszáj hazudnom.
- A ,,pasija".- mondtam egy kicsi bűntudattal.
- Önnek is elmondom akkor, hogy Morgana testvére meghalt balesetben.
- Ennyit mondott a lánynak?- remélem, hogy azért többet.
- Igen, ennyit.- felelte könnyedén.
- Maga egy f*sz, vagy mi!? Nem tudta volna esetleg együttérzőbben mondani? Hisz a testvéréről van szó!- kiabáltam, majd gyorsan elindultam megkeresni a női mosdót, otthagyva a lefagyott orvost.
Nagyon rossz érzésem van, sejtem, most mit csinált a lány. Belépve a női mosdóba egy teljesen összetört lány fogadt, aki szinte már a saját vérében ült.
- Istenem...- suttogtam magam elé, majd felkaptam a szinte eszméletlen lányt.
A lány álapotát látva egy pár orvos próbált megálítani, de én rohantam vele a házam felé.
Szinte betörtem az ajtót, a nővérem pedig idegesen előjött a szobájából.
- Caleb, eztne csináld még egyszer, mert...- kezdett bele, de amint meglátta a lányt, szinte hozzám rohant.
- Azonnal le kell ápolni a sebeket a kezén!- felelte hideg vérrel. Elővett egy elsősegély dobozt, abból egy tűt, cérnát, fertőtlenítő szert, kötszert. Ezek meg honnan vannak?
- Vigyük be a fürdőbe!- mondta idegesen, majd elindultam vele.
A nővérem levette a felsőjét a lánynak, hisz az már tiszta vér volt. Megmosta a kezét, majd elkezdte fertőtleníteni a kezét.
- Te ezeket honnan tudod?- kérdeztem érdeklődve.
- Tudod, neked is kellet már ezt csinálnom...- felelte szomorkásan. Elkezdte varni a lány kezét. Nem beszétem többet, nem akartam elterelni a figyelmét. Pár percel később végzett, majd elkezdett kérdezgetni, hogy mi történt. Én elmeséltem, azt is, hogy ki ez a lány, majd a végén elmosolyodott.
- Hiába is csak egy napja ismered ezt a lányt, úgy látom, jelent neked valamit. Ezért kérlek, most védd meg Őt saját Magától.- felelte.
Én pedig elgondolkoztam. Most mellette kell állnom. Nem hagyhatom, hogy teljesen összetörjön. Hisz sokat jelent Nekem.