*Morgana szemszög*
Csípős, hideg szél fúj így szeptember elsején. Épp az iskolába tartok, persze gyalog.A mai napon kezdem a második évemet a Sweet Amoris nevezetű gimnáziumban, pontosabban Londonban. Nem sok barátom lett eddig, mert sokan nem szeretik a stílusomat, vagy furának találnak. Ugyanis emós vagyok.
Még ötödikes koromban kezdődött az egész, mikor az apám meghalt. Nagyon nehezen tudtam ezt az egészet kezelni, pláne úgy, hogy anyám keze álltal került a túlvilágra.
Én és a bátyám maradtunk csak.
Sokáig próbáltam az ereimet felvágni, de soha nem sikerült meghalnom. A bátyámnak valahogy mindig sikerült megmentenie a halál kezei elől.
És utánna váltottam át erre a stílusra. A bátyám, név szerint Castiel nem bánta, hiszen ő meg a rocker stílust követi. Nála jobb bátyám nem is lehetne. Bár ő már betöltötte a huszat, már dolgozik, de ő csak az alábbiakat szokta mondani: ,,Ha valaki hozzád nyúl a suliba, akkor használd azokat a technikákat, amit mutattam". Ezen persze mindig csak nevetni szoktunk.
Ma a szokásosnál előbb értem be, így meglepődtem, mikor megláttam a legjobb haveromat, Kentint.
- Üdvözlöm az iskolában, Morgana Freeman kisasszony! Remélem, a második évében is jól fogja magát érezni itt! - üdvözölt az alábbiakkal, persze megváltoztatta a hangját igazgatósra. Igen, nálunk férfi az igazgató, sőt a tanári kar legalább háromnegyede is férfiakból áll.
- Viccet félretéve. Halottad, hogy új diák jön az osztályunkba? Bár csak annyit tudok, hogy srác. - kérdezte, és közölte az információkat.
- Nem tudtam róla, de igazából nem is érdekel. - feleltem unottan. - Azt viszont nem tudod, hol van Amber? - kérdeztem most én. Igen, jól olvastátok. Tudom, hogy mindenhol azt olvassátok, hogy ilyen rossz, meg olyan rossz, de ez nem igaz.
Szőke haja, és kék szeme van, de nem hord színest, ő is az emo stílust képviseli.
Pont jókor emlegettem, mert már jön is.
- Szia, Morgana! Ezer éve nem láttalak! - nyújtotta el a végét a mondatnak.
- Igen, körülbelül négy napja. - nevettem a sületlenségén.
- Ugyanaz. - nevetett ő is. - És felszedtél már valakit? - kérdezte sejtelmesen, és Kentinre pillantott. - Szia! Mizu? - kérdezte.
- Semmi, és most inkább magatokra hagylak benneteket a pasiügyeitekkel. - felete,majd le is lépett.
- Hozzád visszatérve. Mi is van a pasikkal? - kérdezte ismét.
- Jaj, Amber, állandóan ezzel nyagatsz! Inkább menjünk, és várjuk az új srácot. - feletem kissé idegesen.
- Új srác? Hol? A mi osztálytársunk lesz? - tett fel lelkesen több kérdést is.
- Igen új srác. Még nem láttam, nem tudom, hol van. És igen, a mi osztályunkba fog járni.
- feleltem, megfogtam a kezét, majd behúztam az osztályba, és leültünk a helyünkre. Nagyban beszélgettünk, mikor valaki belépett az osztályba, az új srác.
De hát ő...
Még ötödikes koromban kezdődött az egész, mikor az apám meghalt. Nagyon nehezen tudtam ezt az egészet kezelni, pláne úgy, hogy anyám keze álltal került a túlvilágra.
Én és a bátyám maradtunk csak.
Sokáig próbáltam az ereimet felvágni, de soha nem sikerült meghalnom. A bátyámnak valahogy mindig sikerült megmentenie a halál kezei elől.
És utánna váltottam át erre a stílusra. A bátyám, név szerint Castiel nem bánta, hiszen ő meg a rocker stílust követi. Nála jobb bátyám nem is lehetne. Bár ő már betöltötte a huszat, már dolgozik, de ő csak az alábbiakat szokta mondani: ,,Ha valaki hozzád nyúl a suliba, akkor használd azokat a technikákat, amit mutattam". Ezen persze mindig csak nevetni szoktunk.
Ma a szokásosnál előbb értem be, így meglepődtem, mikor megláttam a legjobb haveromat, Kentint.
- Üdvözlöm az iskolában, Morgana Freeman kisasszony! Remélem, a második évében is jól fogja magát érezni itt! - üdvözölt az alábbiakkal, persze megváltoztatta a hangját igazgatósra. Igen, nálunk férfi az igazgató, sőt a tanári kar legalább háromnegyede is férfiakból áll.
- Viccet félretéve. Halottad, hogy új diák jön az osztályunkba? Bár csak annyit tudok, hogy srác. - kérdezte, és közölte az információkat.
- Nem tudtam róla, de igazából nem is érdekel. - feleltem unottan. - Azt viszont nem tudod, hol van Amber? - kérdeztem most én. Igen, jól olvastátok. Tudom, hogy mindenhol azt olvassátok, hogy ilyen rossz, meg olyan rossz, de ez nem igaz.
Szőke haja, és kék szeme van, de nem hord színest, ő is az emo stílust képviseli.
Pont jókor emlegettem, mert már jön is.
- Szia, Morgana! Ezer éve nem láttalak! - nyújtotta el a végét a mondatnak.
- Igen, körülbelül négy napja. - nevettem a sületlenségén.
- Ugyanaz. - nevetett ő is. - És felszedtél már valakit? - kérdezte sejtelmesen, és Kentinre pillantott. - Szia! Mizu? - kérdezte.
- Semmi, és most inkább magatokra hagylak benneteket a pasiügyeitekkel. - felete,majd le is lépett.
- Hozzád visszatérve. Mi is van a pasikkal? - kérdezte ismét.
- Jaj, Amber, állandóan ezzel nyagatsz! Inkább menjünk, és várjuk az új srácot. - feletem kissé idegesen.
- Új srác? Hol? A mi osztálytársunk lesz? - tett fel lelkesen több kérdést is.
- Igen új srác. Még nem láttam, nem tudom, hol van. És igen, a mi osztályunkba fog járni.
- feleltem, megfogtam a kezét, majd behúztam az osztályba, és leültünk a helyünkre. Nagyban beszélgettünk, mikor valaki belépett az osztályba, az új srác.
De hát ő...
