8.fejezet (Angel)

Az autóbaleset utáni első tanítási napom... Bár annyira nagy hatást nem gyakorolt rám a baleset látványa, hiszen már többnek is szemtanúja voltam...Legalábbis, amikor elindultam otthonról, de még a suliba érkezésemkor is így éreztem. Aztán megtudtam valamit, ami hirtelen megváltoztatta az érzéseimet.
Fél órával az első óra elkezdése előtt értem be. Volt még időm a padon aludni egy kicsit. Azonban negyed órával később a nagy hangzavar megzavarta álmom. Így kómásan felemelkedtem a padról és elővettem a táskámból a vázlatfüzetem és a tolltartóm és elkezdtem rajzolgatni. Nem vagyok nagy anime rajongó, mondjuk mangákat szoktam olvasgatni, de azok közül is csak a komorabb műveket szeretem. De főleg a rajzolásuk miatt olvasom őket. Nagyon tetszik a mangás stílus és néhány manga rajzolónak nagyon rajongok a stílusáért. Például ilyen Hiro Kiyohara, aki többek közt az Another manga rajzolója is volt. Amíg az óra elkezdését vártam firkantottam egy villám Misaki rajzot, amíg a többiek pletykálkodtak és mindenféle lényegtelen dologról beszélgettek. Az egyetlen dolog, ami feltűnt, hogy Morgana nem volt a teremben, még az óra előtti pár percben se. Caleb az utolsó pillanatokban ért be. Szeme alatt nagy árkok voltak. Az arcán furcsa kifejezés volt.
Az első óra angol volt. Az ablakon bámultam ki egész órán és csak néhány dolgot jegyzeteltem le, hiszen év eleji ismétlés volt csak. Morgana az óra közben sem ért be. Kezdtem kicsit nyugtalan lenni, ahogy a mögöttem ülő Amber is. Aggódott legjobb barátnőjéért. Caleb olyan volt, mintha lelkileg teljesen máshol járt volna. Lehet, hogy tud valamit Moraganól...Megkérdezem szünetbe. Gondoltam magamba. Oké...megvolt az elhatározás, de nem tudom hogyan mennyek oda hozzá. Még csak nem is beszéltünk és én...nem nagyon merek csak úgy odamenni emberekhez. De aggódtam, ezért elhatároztam, hogy a félelmeim ellenére oda megyek hozzá.
Kicsöngettek...eljött az alkalom. Mindenki kiviharzott az udvarra, mert jó idő volt. Csak Caleb meg én ültünk mozdulatlanul a padunkban. Ő nagyon elbambult, én meg csak megvártam, hogy kiürüljön a terem és nyugodtan beszélhessek vele. Amikor mindenki eltűnt és az utolsó ember becsukta maga után a terem ajtaját lassan felkeltem és nagy levegőt véve elindultam a másik emo srác padja felé. Amikor odaértem elé még mindig csak bámult maga elé még mindig maga elé bámult.
- He-Hello! - köszöntem oda neki halkan. Hirtelen összerezzent és rám emelte tekintetét.
- Jaj, bocsi! Hello! Bocsi, csak...elbambultam. - mondta és megvakarta a tarkóját.
- Láttam, egész órán magad elé bámultál....Amúgy még nem sikerült bemutatkoznom. Angel Bailey vagyok. Én is új diák vagyok itt, akárcsak te.
- Caleb Harrison vagyok. Oda akartam menni hozzád is bemutatkozni, csak elmaradt, bocsi. - mondta kedvesen. - Amikor idejöttem azt hittem én leszek az egyetlen emo.
- Én is! De megkönnyebbültem amikor beértem és megláttam Ambert és Morganat. Aztán te is megjöttél néhány órával később.
- Ja...Morgana... - mondta halkan maga elé bámulva.
- Tudsz valamit róla? - kérdeztem és próbáltam nem kimutatni az aggodalmamat, de nem hiszem hogy összejött.
- Tegnap kiderült, hogy autó balesetben elhunyt a bátyja. A kórház mosdójából hoztam ki a csupa véres lányt... A tesóm ellátta és szerintem már hazament.
- Autóbalesetben halt meg a bátyja? - kérdeztem kicsit lesokkolva.
- Igen...Úgy tudom, hogy motorral ment és elgázolta egy autós.
- Az...nem lehet... - motyogtam magam elő és egy kicsit megszédültem, a mögöttem lévő padra támaszkodtam, hogy ne essek össze.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva Caleb.
- A-a szemem előtt gázolták el Morgana bátyját... - motyogtam magam elé...Caleb arckifejezése lefagyott.

3 nap múlva

Már a harmadik napja volt annak, hogy Morgana nem jött suliba. Amber és Kentin is már nagyon aggódott a lány miatt. Ajtót se nyitott próbálkozó barátainak, semmi életjeleket se mutatott. Caleb is már tiszta ideges volt és aggódott. Én is már aggódtam és elhatároztam magamban valamit. Elkértem Ambertől Morgana lakcímét és az én kis titkos fegyveremmel(egy "tolvajkulcs", amivel a nagynénémék szobájának zárát, illetve a a pengéimet elzáró ládikájukat szoktam kinyitni) megkísérlem a bejutást a lányhoz. Ha én nem tudom megcsinálni, akkor a rendőrséget kell kihívni. Muszáj volt megtennem, hogy megtudjam, hogy él e még a lány és megnyugtassam ezzel magam és a környezetembe aggódó többi diákot.

Amint kicsöngettek az utolsó órámról elindultam a megadott cím felé. A címet megtalálva és a névtábla lemeózva nekiláttam a zár kinyitásának. Amint kattant a zár szinte berúgtam az ajtót és az éppen akkor odaérkező holtsápadt Morgana nézett velem szembe meghökkent és rémült tekintettel.
- Angel?