9. Fejezet (Caleb)

Másnap szörnyen keltem... semmi kedvem nem volt iskolába menni. Fáradt is vagyok, alig aludtam valamit, aggódtam a lány miatt...
A suliban úgy éreztem magam, mintha csak a testem lett volna ott. A gondolataim egész másfelé jártak, abszolút nem foglalkoztam azzal, hogy a tanár miről beszél. Tulajdonképpen semmivel nem foglalkoztam. Egy szünetbe sem mentem ki, se semmi.
Egyik szünetben viszont történtek dolgok...
- He-Hello!- szólt valaki. Ennek a hatására kicsit özzerezzentem.
- Jaj, bocsi! Hello! Bocsi, csak...elbambultam. - mondtam zavartan, és megvakartam a tarkóm.
- Láttam, egész órán magad elé bámultál....Amúgy még nem sikerült bemutatkoznom. Angel Bailey vagyok. Én is új diák vagyok itt, akárcsak te.- mondja.
- Caleb Harrison vagyok. Oda akartam menni hozzád is bemutatkozni, csak elmaradt, bocsi. - mondom kedvesen. - Amikor idejöttem azt hittem én leszek az egyetlen emo.- tettem hozzá kicsit feloldódva.
- Én is! De megkönnyebbültem amikor beértem és megláttam Ambert és Morganat. Aztán te is megjöttél néhány órával később.- jó, hogy Őt emlegeti...
- Ja...Morgana... - mondom halkan magam előtt nézve a földet.
- Tudsz valamit róla? - kérdezi egy kis aggodalommal a szemében.
- Tegnap kiderült, hogy autó balesetben elhunyt a bátyja. A kórház mosdójából hoztam ki a csupa véres lányt... A tesóm ellátta és szerintem már hazament.- feletem kissé zaklatottan.
- Autóbalesetben halt meg a bátyja? - kérdezi kicsit lesokkolva.
- Igen...Úgy tudom, hogy motorral ment és elgázolta egy autós.
- Az...nem lehet... - motyogja, megszédül, és a háta mögötti padba kapaszkodik
- Jól vagy? - kérdezem aggódva.
- A-a szemem előtt gázolták el Morgana bátyját... - motyogja maga elé... az arcom teljesen lefagyott. Szegény srác...
*3 nap múlva*
Morgana nem jön suliba. Nem tudom, hogy segíthenénk neki. Igen, mi. Mert mindenki aggódik. Kentin, Amber, Angel, én...
Viszont harmadnap Angel előállt egy tervel. Betör Morganahoz. Ebben mind egyetértettünk. Na, igazán kiváncsi vagyok, ez hogy fog sikerülni...