10. Fejezet (Morgana)

Az előző részből: ,,Egy ismeretlen ismerőst láttam meg az ajtóban.
- Angel..."

- Morgana... aggódtam érted.- mondja halkan a fiú. Eddig nem foglalkoztak ennyien velem. Olyan qurva érdekes, hogy a bátyám meghalt, vagy mi...?
- Sajnálom.- mondom én is halkan. Elmegyek a kanapéhoz, hogy leüljek. Nem vagyok túl jól, az a három nap evés nélkül nem tett nekem túl jót.
Angel beljebb jön, becsukja az ajtót, és leül mellém.
- Nem kell sajnálnod. Hogy vagy?- kérdezi.
- Jól.- felelem nyersen. Mintha nem tudná...
- Gondolom...- motyogja. - Tudod, láttam a bátyád... meghalni... - mondta lassan, mint aki fél a reakciómtól.
Nem mondtam neki semmit. Nem tudok mit mondani.
- Morgana- kezd a mondandójába- gyere vissza közénk. Hiányzol.- a végére elhalkul a hangja.
- Még el kell pár dolgot intéznem. Tulajdonképpen, most nincs családom.- mosolygok savanyúan.- Most menj el nyugodtan, nem lesz bajom.- győzködöm.
- Biztos?- kérdezi gyanakvóan.
Csak bólintok egyet, majd várom, hogy elmenjen. De előbb még megölel, majd utána megy el.
Lassan bemegyek a konyhába, hogy egyek valamit. Elővettem a kenyeret, a vajat, a sonkát, és csináltam magamnak egy szendvicset. Sajnos csak a fele ment le. Mindegy.
Felmegyek a fürdőbe, hogy lecseréljem a kötést. Kicsit nehezen jött le, mert beleragadt a sebekbe.
***
Na, a gyámhivatalba is eljutottam, és most várok, hogy kijelöljenek nekem egy családot.
Körülbelül fél órával később meglett a család. De nem hiszek a fülemnek...
- Mark Bailey, és a felesége, Dorothy az új gyámja.- feleli mosolyogva a segélyis nő.
Úr isten... Angellel kell laknom...