Egy kicsit aggódtam Morganaért, miután elmentem tőle. Nem tudtam megbízhatok-e a szavaiban. De végül nem idegesítettem ezzel tovább magam, inkább elkezdtem rajzolni egy manga karaktert.
***
A nagynéném meg nagybátyám elmentek körülbelül fél órája a gyámhivatalba. Azt mondták, hogy lesz egy testvérem. Vagyis fogadott testvérem.
Most értek haza. De mikor megláttam, hogy ki az új testvérem, igazán meglepődtem.
- Szia, Angel. - motyogja Morgana.
- Szia, örülök, hogy velünk fogsz lakni. - mondtam neki boldogan.
- Én is. - jelent meg egy mosoly az arcán. Végre...
***
- Szeretnék veletek beszélni. - kezdett bele mondandójába a lány, miután összeült a család. - Szeretném befesteni a hajam. Kékre. - a mondat végét halkan mondta, de lehetett hallani.
- Biztos vagy benne? - kérdezte nagynéném.
- Teljesen. - felelte Morgana magabiztosan.
- Hát... rendben. Engedélyezzük. - bólintott rá a nagynéném, meg a nagybátyám.
- Akarod, hogy elkísérjelek? - kérdeztem. Vigyázni akarok rá.
- Ha van kedved, gyere. - mondta.
Felkaptam a kedvenc fekete pulóverem az Asking Alexandriás pólómra, felvettem a cipőm, és indultunk.
***
- Milyen hajat szeretnél? - kérdezte a fodrászatban a lányt egy fodrász.
- Pasztel kéket. - mondta Morgana habozás nélkül.
- Rendben. Nem fogod meggondolni magad? - kérdezte a fodrász utóljára.
- Semmiképp sem fogom meggondolni magam. - felete a lány.
Hogy elfoglaljam magam, elmentem kicsit körülnézni a plázában. Láttam egy nagyon szép nyakláncot. Ezüst lánc, amin volt egy ezüst medál, és az volt ráírva, hogy Hope. Gondolkodás nélkül megvettem Morgananak.
Mikor visszatértem a fodrászatba, a fodrász épp szárította a lány haját. Mikor kész volt, kivasalta Morgana haját.
Amikor végeztek a lány elém állt.
- Na, milyen lett? - kérdezte félénken. Nem tudtam rá rendes választ adni...
- Gyönyörű vagy... - suttogtam. Mikor eljutott a tudatomig, mit mondtam, gyorsan köhintettem párat. - Akarom mondani... Nagyon szép lett a hajad! És van számodra egy ajándékom. A továbblépéshez. - mondtam, kivettem a kis szatyorból a nyakláncot, majd beleakasztottam a nyakába. Megnézte a tükörben magát, majd mondta:
- Köszönöm Angel, ez a nyaklánc gyönyörű! - mondta csillogó szemekkel.
- Mehetünk? - kérdeztem.
- Menjünk. - felelte, és kiléptünk az ajtón. Ahol Calebbe ütköztünk.
- Oh sziasztok! - üdvözölt minket mosolyogva...
***
A nagynéném meg nagybátyám elmentek körülbelül fél órája a gyámhivatalba. Azt mondták, hogy lesz egy testvérem. Vagyis fogadott testvérem.
Most értek haza. De mikor megláttam, hogy ki az új testvérem, igazán meglepődtem.
- Szia, Angel. - motyogja Morgana.
- Szia, örülök, hogy velünk fogsz lakni. - mondtam neki boldogan.
- Én is. - jelent meg egy mosoly az arcán. Végre...
***
- Szeretnék veletek beszélni. - kezdett bele mondandójába a lány, miután összeült a család. - Szeretném befesteni a hajam. Kékre. - a mondat végét halkan mondta, de lehetett hallani.
- Biztos vagy benne? - kérdezte nagynéném.
- Teljesen. - felelte Morgana magabiztosan.
- Hát... rendben. Engedélyezzük. - bólintott rá a nagynéném, meg a nagybátyám.
- Akarod, hogy elkísérjelek? - kérdeztem. Vigyázni akarok rá.
- Ha van kedved, gyere. - mondta.
Felkaptam a kedvenc fekete pulóverem az Asking Alexandriás pólómra, felvettem a cipőm, és indultunk.
***
- Milyen hajat szeretnél? - kérdezte a fodrászatban a lányt egy fodrász.
- Pasztel kéket. - mondta Morgana habozás nélkül.
- Rendben. Nem fogod meggondolni magad? - kérdezte a fodrász utóljára.
- Semmiképp sem fogom meggondolni magam. - felete a lány.
Hogy elfoglaljam magam, elmentem kicsit körülnézni a plázában. Láttam egy nagyon szép nyakláncot. Ezüst lánc, amin volt egy ezüst medál, és az volt ráírva, hogy Hope. Gondolkodás nélkül megvettem Morgananak.
Mikor visszatértem a fodrászatba, a fodrász épp szárította a lány haját. Mikor kész volt, kivasalta Morgana haját.
Amikor végeztek a lány elém állt.
- Na, milyen lett? - kérdezte félénken. Nem tudtam rá rendes választ adni...
- Gyönyörű vagy... - suttogtam. Mikor eljutott a tudatomig, mit mondtam, gyorsan köhintettem párat. - Akarom mondani... Nagyon szép lett a hajad! És van számodra egy ajándékom. A továbblépéshez. - mondtam, kivettem a kis szatyorból a nyakláncot, majd beleakasztottam a nyakába. Megnézte a tükörben magát, majd mondta:
- Köszönöm Angel, ez a nyaklánc gyönyörű! - mondta csillogó szemekkel.
- Mehetünk? - kérdeztem.
- Menjünk. - felelte, és kiléptünk az ajtón. Ahol Calebbe ütköztünk.
- Oh sziasztok! - üdvözölt minket mosolyogva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése