2015. december 17., csütörtök
2.fejezet(Angel)
Ahogy beléptem az a néhány ember az osztályban, és köztük a lány is rám emelte a tekintetét. Egy fél percig egymás szemébe néztünk, de én elkaptam egy idő után a tekintetem. Körbenéztem a terembe, hogy hol van szabad hely és találtam is egyet a lány előtt. Odamentem, ledobtam a táskám és hátrafordultam.
- Hello! - köszöntem a lánynak, de mintha meg sem hallottam volna. -Halló! Héj! - mondtam és a szeme előtt integettem és erre egy kicsit összerezzent. - Héj, Minden rendben Itt szólongatlak, de meg sem szólalsz. - hirtelen megrázta a fejét és végre rám figyelt.
- Oh, sajnálom, csak elgondolkoztam. Te új vagy, ha minden igaz. Szia, a nevem Morgana! És a tiéd? - kérdezte kíváncsian.
- Semmi gond. A nevem Angel. Igen, ez fiú név. - mondtam mosolyogva.
- Gondoltam, hogy fiú név, hiszen fiú vagy. - mondta és ő is elmosolyodott. Aztán ezt a rövid társalgásunkat egy férfi zavarta meg, aki minden bizonnyal az osztályfőnökünk. Morgana szólt nekem, hogy ki kéne mennem a tanári asztalhoz. Felálltam és odamentem a tanár mellé. Velem szembe mindenki tágra nyílt szemekkel nézett engem. Biztos az emo stílusom miatt.
- Sziasztok! Mint látjátok megérkezett az egyik új diák. - vázolta fel a helyzetet a tanár. A többi diák arca elképedt és elkezdtek sutyorogni, valami olyasmiket, hogy"Hogy érti, hogy az egyik?" "Lesz még egy új?". A tanár hirtelen felém fordult. - És most mutatkozz be az osztálynak!
- Angelnek hívnak, 16 éves vagyok, a nagynénémmel és a nagybátyámmal lakom és itt élek Londonban. Ennyit rólam. - ezzel a mondattal befejeztem és a helyemre mentem.
Az óra maradék részében minden tudnivalót, kötelező programot és mindenféle hülyeséget elmondott a tanár az évvel kapcsolatban. Nagyon unalmas óra volt. Az egész nap unalmas volt. És idegesítő. A folyosón mászkáló diákok megbámultak, vagy összesúgtak mellettem. Mintha valami ufó lennék, ami az 51-es körzetből szabadult. Nagyon zavaró volt, de próbáltam tudomást sem venni róluk. Próbáltam a lehető legkevesebbet tartózkodni a folyosón és inkább a terembe maradni, de ott is majdnem ugyan ez volt a helyzet. A mögöttem ülő lányokkal elbeszélgettem a napot. Morgana mellett egy szőke hajú Amber nevű lány ült, aki szintén emós volt. Mellettem nem ült senki és nekem ez tökéletes volt. Nagyon szeretem a magányt...
Uncsi volt a nap egészen a negyedik szünet végéig. A terembe belépve egy ma még nem látott emo srácot láttunk meg... Emo uralom lesz lassan az osztályban.
2015. december 8., kedd
1. Fejezet (Morgana)
De hát ő... Emo...
A tekintetünk összekapcsolódott, de éppen csak pár pillanatra, mert Ő elkapta a tekintetét. Most kellemesen csalódtam. Azt hittem, hogy megint egy felnyalt hajú, ,,félistenvagyok" srác jön, de ez nem így történt.
- Szóval Ő lenne az új srác... - jegyezte meg barátosném egy csepp meglepetéssel a hangjában.
- Igen...- feleltem a gondolataimba mélyedve. Vajon hogy hívják? Hány éves? Miért olyan a stílusa, mint nekem?
Arra eszméltem fel, hogy valaki szólongat, és mintha egy kis aggódás lenne a hangjába.
- Héj, minden rendben? Itt szólongatlak, de meg sem szólalsz. - Ő volt az. Vajon mit mondhatott? Miért jött pont ide, Hozzám? De jó, hogy ilyenkor merülök a gondolataimba...
- Oh, sajnálom, csak elgondolkoztam. Te új vagy, ha minden igaz. Szia, a nevem Morgana, és a tiéd?- kérdeztem kiváncsian.
- Semmi gond. A nevem Angel. Igen, ez fiúnév. - felete mosolyogva.
- Gondoltam, hogy fiú név, mivel fiú vagy. - jegyeztem meg mosolyogva. Az ajtón belépett Hoffman tanár úr, így szóltam a fiúnak is, ő pedig felállt, és kiment.
- Sziasztok! Mint látjátok, megérkezett az egyik új diák! - mondta mindenkinek a tanár. Mit ért az alatt, hogy az egyik?
Nem gondolkoztam rajta túl sokáig, ugyanis a tanár a srác felé fordult, majd folytatta:
- És most mutatkozz be az osztálynak! - szólította fel, Ő pedig készségesen megtette, amire kérték.
- Angelnek hívnak, 16 éves vagyok, a nagynénémmel és nagybátyámmal lakom, és itt élek Londonban. Ennyit rólam. - fejezte be, és leült a helyére, ami történetesen az én padom előtt van.
A nap nagy része unalmasan telt. Az idei év feladatairól beszéltünk, viszont a negyedik szünet végén, a terembe belépve egy ismeretlen embert láttam meg. Egy srác, aki szintén emo... Mire kell még számítanom ebben az évben, istenem?
Sziasztok! Remélem, elnyerte a tetszéseteket ez a rész! Továbbá, változott a design, és a fejlécet innen is köszönjük Rose Briar - nek!
2015. december 4., péntek
A kezdetek (három)
Dug my way out, blood and fire
Bad decisions, that's alright
Welcome to my silly life
Mistreated, misplaced, misunderstood
Miss 'No way, it's all good'
It didn't slow me down.
Mistaken, always second guessing
Underestimated, look I'm still around
Pretty, pretty please, don't you ever, ever feel
Like you're less than fucking perfect
Pretty, pretty please, if you ever, ever feel
Like you're nothing, you're fucking perfect to me
2015. december 2., szerda
A kezdetek (kettő)
- Megyek már! – mondtam unott hangon, miközben éppen lejöttem a lépcsőn.
- Jó legyél fiatal úr! – mondta mosolyogva Dorothy néni.
- Persze… - mondtam unottan. Semmi kedvem nem volt bemenni egy vadidegen iskolába, csomó ismeretlen ember közé és semmi kedvem nem volt a stílusom miatti kirekesztéshez. Az emo stílusúakat mindig kirekesztik. Legalábbis az előző iskoláimban így volt. – Sziasztok! – köszöntem el a házban tartózkodó rokonaimtól és elindultam a suli fellé.
- Te asszony! Azt hallottam a kocsmában, hogy láttak téged egy másik palival egy hotelbe bemenni! – mondta és erősen megszorította a nő hófehér karját.
- Mi- Miről beszélsz? É-Én sose tennék ilyet! – mondta anyu holtsápadt arccal.
- Ne hazudj nekem! – mondta idegesen a férfi és még erősebben rászorított a gyenge karra, kinek tulajdonosa fájdalmasan felsikított. Így folytatódott ez az ”eszmecsere”, amíg a férfi egyszer csak felkapta a tőle nem messze lévő nagykést. Miközben beszélt a késsel veszettül hadonászott.
- Most megtanítalak arra, hogy mi jár annak, aki megcsalja a párját! – mondta és suhintott egyet a késsel…
2015. november 23., hétfő
A kezdetek (egy)
Még ötödikes koromban kezdődött az egész, mikor az apám meghalt. Nagyon nehezen tudtam ezt az egészet kezelni, pláne úgy, hogy anyám keze álltal került a túlvilágra.
Én és a bátyám maradtunk csak.
Sokáig próbáltam az ereimet felvágni, de soha nem sikerült meghalnom. A bátyámnak valahogy mindig sikerült megmentenie a halál kezei elől.
És utánna váltottam át erre a stílusra. A bátyám, név szerint Castiel nem bánta, hiszen ő meg a rocker stílust követi. Nála jobb bátyám nem is lehetne. Bár ő már betöltötte a huszat, már dolgozik, de ő csak az alábbiakat szokta mondani: ,,Ha valaki hozzád nyúl a suliba, akkor használd azokat a technikákat, amit mutattam". Ezen persze mindig csak nevetni szoktunk.
Ma a szokásosnál előbb értem be, így meglepődtem, mikor megláttam a legjobb haveromat, Kentint.
- Üdvözlöm az iskolában, Morgana Freeman kisasszony! Remélem, a második évében is jól fogja magát érezni itt! - üdvözölt az alábbiakkal, persze megváltoztatta a hangját igazgatósra. Igen, nálunk férfi az igazgató, sőt a tanári kar legalább háromnegyede is férfiakból áll.
- Viccet félretéve. Halottad, hogy új diák jön az osztályunkba? Bár csak annyit tudok, hogy srác. - kérdezte, és közölte az információkat.
- Nem tudtam róla, de igazából nem is érdekel. - feleltem unottan. - Azt viszont nem tudod, hol van Amber? - kérdeztem most én. Igen, jól olvastátok. Tudom, hogy mindenhol azt olvassátok, hogy ilyen rossz, meg olyan rossz, de ez nem igaz.
Szőke haja, és kék szeme van, de nem hord színest, ő is az emo stílust képviseli.
Pont jókor emlegettem, mert már jön is.
- Szia, Morgana! Ezer éve nem láttalak! - nyújtotta el a végét a mondatnak.
- Igen, körülbelül négy napja. - nevettem a sületlenségén.
- Ugyanaz. - nevetett ő is. - És felszedtél már valakit? - kérdezte sejtelmesen, és Kentinre pillantott. - Szia! Mizu? - kérdezte.
- Semmi, és most inkább magatokra hagylak benneteket a pasiügyeitekkel. - felete,majd le is lépett.
- Hozzád visszatérve. Mi is van a pasikkal? - kérdezte ismét.
- Jaj, Amber, állandóan ezzel nyagatsz! Inkább menjünk, és várjuk az új srácot. - feletem kissé idegesen.
- Új srác? Hol? A mi osztálytársunk lesz? - tett fel lelkesen több kérdést is.
- Igen új srác. Még nem láttam, nem tudom, hol van. És igen, a mi osztályunkba fog járni.
- feleltem, megfogtam a kezét, majd behúztam az osztályba, és leültünk a helyünkre. Nagyban beszélgettünk, mikor valaki belépett az osztályba, az új srác.
De hát ő...