1. Fejezet (Morgana)

De hát ő... Emo...
A tekintetünk összekapcsolódott, de éppen csak pár pillanatra, mert Ő elkapta a tekintetét. Most kellemesen csalódtam. Azt hittem, hogy megint egy felnyalt hajú, ,,félistenvagyok" srác jön, de ez nem így történt.
- Szóval Ő lenne az új srác... - jegyezte meg barátosném egy csepp meglepetéssel a hangjában.
- Igen...- feleltem a gondolataimba mélyedve. Vajon hogy hívják? Hány éves? Miért olyan a stílusa, mint nekem?
Arra eszméltem fel, hogy valaki szólongat, és mintha egy kis aggódás lenne a hangjába.
- Héj, minden rendben? Itt szólongatlak, de meg sem szólalsz. - Ő volt az. Vajon mit mondhatott? Miért jött pont ide, Hozzám? De jó, hogy ilyenkor merülök a gondolataimba...
- Oh, sajnálom, csak elgondolkoztam. Te új vagy, ha minden igaz. Szia, a nevem Morgana, és a tiéd?- kérdeztem kiváncsian.
- Semmi gond. A nevem Angel. Igen, ez fiúnév. - felete mosolyogva.
- Gondoltam, hogy fiú név, mivel fiú vagy. - jegyeztem meg mosolyogva. Az ajtón belépett Hoffman tanár úr, így szóltam a fiúnak is, ő pedig felállt, és kiment.
- Sziasztok! Mint látjátok, megérkezett az egyik új diák! - mondta mindenkinek a tanár. Mit ért az alatt, hogy az egyik?
Nem gondolkoztam rajta túl sokáig, ugyanis a tanár a srác felé fordult, majd folytatta:
- És most mutatkozz be az osztálynak! - szólította fel, Ő pedig készségesen megtette, amire kérték.
- Angelnek hívnak, 16 éves vagyok, a nagynénémmel és nagybátyámmal lakom, és itt élek Londonban. Ennyit rólam. - fejezte be, és leült a helyére, ami történetesen az én padom előtt van.
A nap nagy része unalmasan telt. Az idei év feladatairól beszéltünk, viszont a negyedik szünet végén, a terembe belépve egy ismeretlen embert láttam meg. Egy srác, aki szintén emo... Mire kell még számítanom ebben az évben, istenem?

Sziasztok! Remélem, elnyerte a tetszéseteket ez a rész! Továbbá, változott a design, és a fejlécet innen is köszönjük Rose Briar - nek!